A Strasbourgi Ütőegyüttes koncertje

G. Grisey: Tempus Ex Machina
A. Solbiati: Thai Song (ősbemutató)
I. Xenakis: Pléiades (magyarországi bemutató)

Tagjai: François Papier • Keiko Nakamura
Olaf Tzschoppe • Bernard Lesage
Claude Ferrier • Jean-Paul Bernard

A 20. század második felének nyugat-európai művészi zenéje bizonnyal másként alakult volna az 1962-ben alapított Strasbourgi Ütőegyüttes nélkül. Valamennyi koncertjüket a hidegfejű racionalitás és az elképesztő energiákat felszabadító ösztönös muzikalitás feszültsége teszi felejthetetlenné, immár harmincnyolc éve. Gyökereik a háború utáni avantgárd világába vezetnek, s progresszív zenei világképük azóta sem változott. Több mint 250 mű született a számukra, az együttes tagjai 400 különböző hangszeren játszanak, s ütőhangszerparkjuk több ezer darabot számlál.

Budapesti koncertjükön két magyarországi és egy ősbemutató hangzik el. A spektrális zene atyjaként számon tartott francia Gérard Grisey [1946–1998] egyik legfontosabb darabja a „Tempus Ex Machina”, amelynek címe a szerző egyik elméleti munkájából származik, s az idő pszichológiai és fenomenológiai jellemzőit kutatja, a hangzás, a lüktetés, a gyorsulás és lassulás fogalmait járja körül. Az olasz Alessandro Solbiati [1956] thai gongokra írott műve meditatív rítuszene, először hallható Magyarországon. A koncerten elhangzó legfontosabb darab azonban Iannis Xenakis [1922–2001] háromnegyed órás „balettzenéje” a „Pléiades”, amely az antik görög mitológia rejtélyes alakjait, a Pleiászokat állítva a középpontba, semmihez sem hasonlító zenei univerzumot hoz létre, amelyben a legkifinomultabb gesztusok és a legbrutálisabb indulatkitörések tökéletes harmóniában egyesülnek.